Családunk

Történet

Szekszárd és a szőlő szeretete

Dúzsi Tamást már gyermekkorában magával ragadta a szekszárdi dombság, az itt élő gazdálkodó paraszt emberek szőlő és bor iránti szeretete, így középiskolába szülei ellenzése ellenére az akkori gimnáziumban induló szőlész-borász osztályba iratkozott be. Érettségi után a Gyöngyösi Mezőgazdasági Főiskola szőlész-borász szakán folytatta tanulmányait. Középiskolás korában még a szőlő, mint növény érdekelte komolyabban, majd a főiskolán fordult komolyabban a borászat felé. A gyöngyösi évek meghatározóak voltak számára, itt kötelezte el magát teljesen a borászat irányába.

Borász és tanár

Az első munkahelye a szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát volt, ahol a pincét vezette, majd újabb kihívás jelentkezett életében. Szőlészetet-borászatot tanított Lengyelen a mezőgazdasági szakiskolában, és mivel éppen testnevelő tanár híján volt az iskola, mint országúti kerékpárversenyzőt beiskolázták a Pécsi Tanárképző Főiskolára, amit sikerrel el is végzett. Élete a mai napig a borászat, a  kerékpározás és mindezt kiegészítve a család körül forog.
Ezután rokon szakmában, a sör- és üdítőital gyártásban dolgozott a Pannónia Sörgyár szekszárdi telephelyén. Itt került közel az ital palackozáshoz. Az itt szerzett  tapasztalatait sikeresen kamatoztathatta a későbbi munkahelyén az Aliscavin Rt.-nél, ahol ő lett a palackozó vezetője. 1986-tól 1994 májusáig itt dolgozott, amíg a céget el nem kezdték leépíteni. Együtt dolgozott Vesztergombi Ferenccel, Módos Ernővel, akikkel jelentős sikereket értek el az országos borversenyeken boraikkal.

A kihívás

Ezután kezdődött életének igazi kihívása. Munkanélküli lett, majd a gazdálkodó nagyszülők munkája után utolsó pillanatban sikerült a szekszárdi borvidéken, Sióagárd-Lányvár Dűlőben 3,3 ha kékfrankos szőlőt kárpótolnia. Innen indult a magánvállalkozás, kezdetben egyedül, majd később egy-egy segítséggel és a feleségével művelték a szőlőt. Már a kezdetek óta palackozták a boraikat, és így próbáltak piacra lelni.

  • 1
  • 2
  • 3