Id. Dúzsi Tamás

CEO - Alapító / Igazgató

Borász és tanár

Dúzsi Tamás, szekszárdi bortermelő. 1964-ben kezdte a gimnáziumot Szekszárdon szőlész-borász szakon, majd a gyöngyösi főiskolán szerzett kertészmérnök (szőlész-borász) diplomát  A Szekszárdi Állami Gazdaságnál volt gyakornok, majd a lengyeli szakközépiskolában tanított szőlészetet és borászatot, valamint testnevelést.

Ekkor szerezte testnevelő tanári másoddiplomáját. A tanítás után rokonszakmában, a söriparban helyezkedett el, ahol a sör és üdítőital gyártásában, palackozásában szerzett ismereteket.

1986-ban az újonnan megalakult Aliscavin Rt.-nél lett palackozó- vezető, ahol együtt készített a kiváló minőségű borokat Módos Ernővel és Vesztergombi Ferenccel. Boraik az Országos Borversenyeken mindig szépen szerepeltek.

Az Aliscavin privatizációja után a palackozó üzemet leépítették, s az idők szavát meghallgatva 1994-ben önálló vállalkozásba kezdett.

Szekszárd és a szőlő szeretete

A család mindkét ágon a génjeiben hordozza a föld, a természet, a szőlő, a bor szeretetét.

Az anyai ági ősök, a Lepoldok a 18. században a Fekete-erdő vidékéről, Mária Terézia idején érkeztek Dél-Bácskába, ahol szántóföldi növénytermesztéssel, állattenyésztéssel foglalkoztak, majd Baranyába áttelepülve már szőlőt is műveltek. A kommunista érában birtokaikat elveszítették, birtok beolvadt a nagykozári TSZ-be, a több generációs uradalmi birtokból TSZ központ lett.

Apai ágon a Pech család Tolna megyében, Dúzs községben telepedett le, ahol a nagyapa hentes- mészáros, és kocsmárosként tevékenykedett.A gyerekeket igyekeztek taníttatni, így édesapám Dúzsi Imre főjegyzőként a tolna megyei Várdombon ténykedett, ahol Dúzsi Tamás is született. Innen a család útja Őcsény községbe vezetett, ahol a helyi gazdag parasztok mindegyikének az őcsényi, decsi hegyen már volt szőlőbirtokuk, így a szőlőművelést, borkészítést Tamás, már közvetlen közelről figyelhette meg.

„Az a titok, hogy nincs titok. A megtermelt alapanyagból sok munkával és odafigyeléssel igyekszünk a legtöbbet borainkból kihozni, jól iható, szerethető borokat készíteni. Egy rosé olyan legyen, hogy egy pohár elfogyasztása után ne tudjon az ember szabadulni a gondolattól, hogy meg kellene inni még egyet! A nehéz vörösboroknál pedig azt szoktam mondani, hogy nem hátrány, ha a komolyzenének is szép a dallama.”

A kihívás

A nagyszülők munkája után 3,3 ha szőlőt sikerült kárpótlási jegyen vásárolni Sióagárd-Lányváron, ezzel indult a „Dúzsi-féle” magánvállalkozás, az őseik szellemében.

Vannak családi vállakozások, és vannak vállakozói családok”, Dúzsiék ez utóbbiként definiálják magukat.

“Hiszünk abban, hogy ez a vállakozói, gazdálkodói kultúra jelen van a családunkban, és igyekszünk ennek szellemében élni, és dolgozni.”